Főoldal · Filmkritikák · Koronahullám
FilmkritikaKoronahullám
Egy tengeri film a royal sea árnyékában, jog nélkül, sóval. A Koronahullám szép, és keveset kockáztat.
A Koronahullám nem a Royalsea adaptációja. Barta Júlia filmje egy adriai mentőhajóról és egy muzeális naszádról szól, amelyek ugyanabban a viharban keresnek egy elsüllyedt lámpát. A plakát mégis a royal sea szót használja a nemzetközi alcímben, kisbetűs royalsea hashtaggel a gyártó közösségi oldalán. A Pixelhu ezt tisztázza, mielőtt a kritikát írja: a Holdhorgony játékához a filmnek nincs köze. A só ízéhez van.
A kép őszinte. A műtermi hullám látszik műteremnek, és a rendező nem takarja számítógépes horizonttal. Két kapitány — egy mentős és egy gyűjtő — vitatkozik, kié a lámpa, ha a víz mindkettőjüket viszi. Ez a jelenet a film. A birodalmi kerettörténet, a korona, a házak címerei a nyitó feliratban, poszter. Mintha valaki a Royalsea hetében akart volna kikötőt találni a mozinak. A kölcsön só működik tíz percig. Utána a saját mondat kellene: a mentés és a gyűjtés nem fér meg egy fedélzeten.
A 7.4 egy tisztes, szűk film. Aki a héten a Royalsea menetrendjét játszotta, annak a mozi pihenés, nem párbeszéd. Aki a royal sea szót a jegyen keresi, azt a kritikaünk várja, nem a vászon. Barta következő munkája remélhetőleg a kapitányok vitájából indul, és a címeret a vágószobában hagyja.
Galéria
A jelenetek a cikkhez készültek. A játékmenet leírása a szövegben van.
mérce
Pozitívumok
- A víz hangja őszinte, a műterem nem hazudik nagyobbat a tengernek
- A két kapitány vitája a legjobb jelenet
Negatívumok
- A birodalmi keret poszter marad
- A royalsea hangulat kölcsön, a saját mondat későn érkezik